FIGYELEM! Elmélkedős, filozofálgatós poszt, csak az olvasson tovább, aki felkészült erre! :D

„Jó legyél!” „Rosszat ne halljak rólad!” „Ne rosszalkodj!” „Olyan jó vagy hozzám!” Ismerős? Jó és rossz. Az egyik pozitív, a másik negatív. Vajon tényleg így van? Ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Egyáltalán: létezik jó és rossz? Elhatárolhatóak egymástól? Ami nem jó, az törvényszerűen rossz? Ami nekem jó, az Neked is az?

 A mai társadalmunkban vannak olyan elvárások, amelyeknek meg kell felelni, még azoknak is, akik amúgy nem szeretnek megalkudni senkivel és semmivel, különben szankcionálva lesz. Be kell tartani a törvényt, be kell tartani a főnök utasításait, eleget kell tenni a kötelező elvárásoknak. Ez sok esetben egybe is vág az egészséges értékrendű embereknek (pl. törvény betartása), nem is erről szeretnék írni, de gondoltam szemléltetem, hogy nem vagyok teljesen a földtől elrugaszkodott.

 Szóval jó és rossz. Ha megsimogatom a kutyámat, az jó. Nekem is, neki is. Nekem azért, mert szeretem és örömet okozok neki; neki azért, mert én is szeretem, ha simogatnak, mert jó érzés. Ha mondjuk egyszer nem adnék neki enni, akkor az rossz. Nekem azért, mert szeretem, tehát nem lehet jó, ami neki nem jó; neki pedig azért nem jó, mert éhezik, ami rossz.

Mitől rossz valami? Attól, mert nem jó. Alapvető(nek kellene hogy legyen), hogy ha éhes vagyok, akkor eszek, ha fázom befűtök, ha álmos vagyok alszok. Szükségletek. Ha kielégítem őket, akkor az jó. Tehát a rossz az nem egy létező fogalom, hanem egy hiány: a jó hiánya. Jó nélkül nem létezik rossz, mert nem tudnánk mihez viszonyítani. Ha nincs jó, akkor honnan tudom, hogy valami rossz? Sőt: honnan tudom azt, hogy most jó, ha még nem éltem meg a hiányát, amikor nincs, tehát rossz?

Ugyanide merem sorolni a fény és a sötétség kapcsolatát (konkrét és átvitt értelemben is). A sötétség a fény hiánya. Nem önálló fogalom. Mint ahogy a butaság is a tudás hiánya. A hideg a meleg hiánya, minél kisebb a hőmérséklet, annál kevesebb hő van jelen. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen, állandóan és szorosan kapcsolódnak egymáshoz. De ettől függetlenül ezek csak viszonyítások, egymáshoz képest, pont ezért nem is helyes az a többes szám, amit használok. Nem létezhet önmagában sötétség, hideg, ha nincs világosság és meleg, mert ezek ennek hiányai.

 De visszatérve: minden ember egy egyén, saját értékrenddel. Ha elfogadjuk azt az alapvető mondatot, miszerint: minden ember egy tiszta lapként született, melyre a társadalom ír, akkor azt is elfogadjuk, hogy mivel a rossz az a jó hiánya, önmagában nem létezik, tehát nincs meg születésünkkor. Ha megnézzük az állatvilágot, nagyon kevés példát találunk arra, hogy az állatok egymás között rosszat okoznak a másiknak. Minden azért történik, hogy túléljenek: ezért eszik meg a másikat, ezért védik a területüket, és még sorolhatnám. A kérdés az: ami nekem jó, az másnak is? Élhetem úgy az életemet, hogy ne csak nekem legyen jó? A válasz: nem. Lehet rá törekedni, de teljesen nem lehet kivitelezni (vagy nagyon nehéz). Bizonyára sokan vitatkoznának azzal, amit fentebb írtam, miszerint születésünkkor nincs bennünk rossz, hiszen sokan azt vallják, hogy elrejtve, elnyomva ugyanúgy bennünk van a rossz, mint a jó. De ezt egy másik aspektusba rakva érdemes elgondolkodni azon, hogy ha valaki rosszat tesz a másikkal, akkor az neki jó. Az ő értékrendje szerint legalábbis. Tehát megint oda lyukadtunk ki, hogy minden kölcsönhatásban van mindennel, viszont ez egyénileg változik.

 Nyilván egy egészséges értékrenddel rendelkező ember arra törekszik, hogy a másiknak ne okozzon fájdalmat, annak pedig, aki közel áll hozzá, óvja minden rossztól. De ki határozza meg ezt az értékrendet? Nyilván a nevelés, a társadalom és a közeg, amibe született, továbbá a személyes tapasztalatok. Meg lehet nézni a különböző népcsoportok, földrajzi területen élők mentalitását. Más és más, mert más értékeket hoztak hazulról. Mindenki a környezete produktuma, és eszerint is alakul ki az értékrendje, eszerint alakítja magában azt, hogy mi a jó. És ezért van az, hogy sokan egyáltalán nem érzik rossznak azt, ami valójában nélkülöz minden jót, mert számára ez természetes.

 Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy felmentsek bárkit is az alól, ha rosszat cselekszik, mert ilyenről szó sincs. Csupán egy elmélkedés arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Tényleg: mitől jó ember valaki?