A minap jött a hír: tiltanák az autóban dohányzást, evés-ivást, gps nyomkodást. Rögtön megütötte a fülemet, hogy a dohányzás megint és megint és megint. A kirekesztettek. Akik nem emberek. Üldözzük őket, mert boszorkááááány, gyújtsuk meg őket (csak előtte a cigijüket is, még haláluk előtt). Sok fórumot elolvastam ennek kapcsán, rengeteg vita volt, kezdve a "csak mert te dohányozltegeci, attól még mást ne ölj meg"-el, folytatva a "sok egoista barom, aki csak a saját jólétére gondol faszkalapok"-on át egészen a "miaz hogymá a óttómba se nem gyútthatok rá he?"-ig. Meg van a véleményem erről, de nem kívánok itt is kurvaanyázásba sárdobálásba torkolló vitákat szítani, így inkább megvizsgálom a kérdést több más oldalról.

Az egyik az a fránya autó. A guruló fegyver. Amivel bármikor megölheted magadat is és másokat is. Ahogy haladunk a korral, egyre több újdonság, biztonságot növelő, vezetést elősegítő funkciókat építenek beléjük. Nincs is ezzel gond, legalábbis alapvetően nincs, sosem voltam a fejlődés ellen. Ellenbenviszont talán kéne lenni egy határnak, vagy ha úgy jobban igaz, egy ésszerűségnek. Ugyanis meglátásom szerint (ami esetleges, vagy meglátom vagy nem, igazság szerint oly nagyon nem követem a naprakész újdonságokat etéren, bár valami híradásom azért van róla), ma már más követelményrendszere van egy modern autó vezetésének, mint régesrégesrégen. ABS, kipörgésgátló, tolatóradar, parkoló-automatika, a tükörben villogó led-es holttérfigyelő rendszer. Magyarán: nem kell mindig teljes mértékben figyelni, mert az abs megoldja hogy ne blokkoljon a kerék (teszem hozzá: jégen ez veszélyesebb), a tolatóradar sípol a bumm előtt, a holttérfigyelő villog ha mégis van ott valaki. Tudom, látom, számítok rá, hogy szól. Megbízok egy számítógépben. Jobban, mint a saját szememben. Aztán ott a GPS, ami valóban hasznos, csak épp az előre gondolkodást és a tájékozódási készséget öli ki az emberből (ami sokakban nincsen is, talán a GPS az, ami tényleg hasznos, bár én megvagyok nélküle, de könnyebb vele, tény). Ott vannak a beépíthető monitorok, DVD lejátszók, hogy menet közben se unatkozzon a család....WTF? Nehogy valaki véletlenül olvasson (úgyis mostanában sokat olvasnak az emberek), vagy hűűha, mégjobb: beszélgetni kelljen egymással!!!! Úristen, még belegondolni is rossz. Ezek mind a komfortérzetünket javítják és ezáltal a közérzetünket is, megkönnyítik a vezetést, csak éppen azokat a dolgokat ölik ki az emberből, amikkel adott esetben nagyobb eséllyel el lehet(ne) kerülni egy balesetet. 

A másik a jogosítvány megszerzésének a feltételei: nevetséges. Ha jól tudom, betöltött 17. életév. És alig 18 évesen be lehet ülni apu BMW-jébe és lehet menni 140-nel (mocskos sztereotípiák pfujjjj!!!!). Nem lenne esetleg (félve teszem fel eme költői kérdést) egyszerűbb visszamenni a kályhához (főleg ilyenkor télen), és mondjuk felállítani valami követelményrendszert? Mondjuk pl. érettségi. Ok, manapság az is lóf....vagyis hát szóval az is egy nem túl magas léc, de akinek érettségije van, arról már talán (talán!!!!) feltételezhető, vagy van némi nemű fogalma a dolgok folyamatáról (ha már 4 évig "tanult", hogy megszerezze). Vagy egy pszichológiai teszt. Nem kell bonyolult, elég egy olyan egyszerűbb féle is. Tudniillik felmerült bennem a gondolat, hogy ha rendőrséghez, katonasághoz való felvételhez át kell esni egy pszichológiai teszten (mert hogy fegyveres testület, meg egyébként is ugye), akkor az autóvezetéshez, amivel ugyanúgy emberi életeket lehet kioltani, és egyszerűbben mint az ember gondolná, miért nem? Az autó egy fegyver! Valahol borzalmas belegondolni, hogy sok esetben gyerekek kezébe adjuk a lehetőséget. Nyilván most sarkítok kicsit. A gondolatom lényege annyi lenne, ne csak fizikai (lát, hall, beszél, válaszol) feltételei legyenek annak, hogy valaki "úrvezető" legyen. Mert életekkel játszik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a vezetőülésbe ül, addig, míg ki nem száll az autóból. Ez azért nem mindegy!

Én azt gondolom, hogy a fejekben kéne rendet rakni. Elvileg létezik olyan, hogy felelősségtudat ugye. Saját magamért, másokért felelősséggel tartozom. Amit teszek, azért pedig vállalom. Nem vagyok Isten, hibázhatok. Nem vagyok halhatatlan, mert akkor egy hegyre kéne költözzek, oda meg ugye nem kell autó. Ha hülye vagyok, megbüntetnek. És pont ezért nem leszek hülye: ha eltévedtem, megállok, és úgy nyomkodom a gps-t vagy szólok, hogy nyomkodja más, ha nem egyedül vagyok. Sminkelni sem kell a kocsiban, nem azért van benne tükör. Fel kell időben kelni. Fáradt vagy? Elaludtál? Előfordul, így jártál. Késésben vagy és ezért sietsz? Indulj el időben. Vagy késs. Emiatt kirúgnak? De élsz, és azok is, akik mellett elmentél. Igaz, a börtönben (vagy odaát) nincs gond a melóval. Lusta vagy bulizni menni egy másik faluba gyalog, vagy busszal? Aha és azért, hogy Te bulizhass, temessem el az egyik rokonomat? Jó üzlet, tényleg. Városon belül meg pláne: akinek inni van pénze, annak taxira is van, vagy ha nincs, lehet buszjegyet venni. Ha nem tetszik, ne menj bulizni. Nőjünk már fel egy kicsikét: nem kaphatsz meg mindig mindent úgy, ahogy szeretnél, néha kompromisszumot kell kötni. Elvileg mi emberek megkaptuk a fejlődés, a gondolkodás lehetőségét a természettől. Borzalmas látni azt, hogy mennyien nem élnek vele, üres tekintetek mindenütt. És ezek az emberek gyereket nevelnek, választanak, autót vezetnek. Ha a fejekben rend lenne, lehet, hogy nem kéne mindent beszabályozni és büntetéssel fenyegetni minden apró lépésért. Apropó: az autórádió nem vonja el a figyelmet a vezetéstől? Hisz zene, feltölt, ritmusos, az ember lábába rögtön beleköltözik a bugi. Vagy esetleg ha beszélgetek valakivel. Ha vicces nevetek, ha szomorú szomorkodok, ha nézeteltérés, esetleg veszekedés van akkor ideges leszek. Mind egy olyan állapotot idéz elő, ami a józan, gyors döntést befolyásolhatja. Tényleg: ülhetünk ezután majd többen az autóban? Az óriásplakátok az autóút szélén nem figyelemelterelőek? Vagy a közlekedési táblák....az útburkolati jelek. Vezethetek egyáltalán az autóban? Remélem mindenki érzi az iróniát a mondataimban....talán egy másik világban, ahol rendben vannak fejben az emberek, felnevelték őket, emberré nevelték őket, ott nincs szükség efféle tiltásokra, mert ott felelősségük teljes tudatában (és fejvesztés -néha szó szerint- terhe mellett) el tudják dönteni, hogy pl. alkalmasak-e arra, hogy autóvezetés közben dohányozzanak.